cuki.hu

• Indiai kémikusok cukorral ízesítik a műanyagokat, hogy azok kívánatosabbak legyenek egy talajban lakó baktérium számára. Ezzel megoldhatónak látszik a huszonegyedik század egyik legnagyobb problémája, a műanyagok újrahasznosítása.
• Szlovák cégeknek értékesített 32 ezer tonna cukrot egy győri társaság az elmúlt két évben. Az árut fiktív magyar cégekkel papíron visszavásárolták, így mintegy egymilliárd forint áfát tett zsebre a cég.
• Biogázüzem, etanolgyár és agrárlogisztikai központ lesz a mezőhegyesi cukorgyár 1997 óta bezárt telephelyén.
• Az összes finomított cukor fajta, valamint a mesterséges édesítõszerek a következõ védett márkanevekkel: Equal, NutraSweet, Neotame, Spoonful, Equal-Measure, NutraTaste, Canderal (E951), Sugar Twin (kék dobozos) stb. A legtöbb étel, ital tartalmaz mesterséges édesítõt (mint például a "diétás kóla"), vagy finomított cukrot.
• A Circulation (Keringés) című neves szaklap on-line hasábjain 2007. július 23-án megjelent tanulmány szerint a napi több mint egyszeri szénsavas üdítőital fogyasztás megnövelte a káros anyagcsere-elváltozások és a metabolikus szindróma gyakoriságát a középkorú lakosság között.
• A természetes szénhidrát az egyik fő táplálékunk, ezzel szemben a finomított cukor számos betegség forrása. A legfőbb ok, amiért ártalmunkra van, az, hogy a természetben előforduló növények cukortartalma lényegesen alacsonyabb, mint a bolti fehércukoré.
• Tovább drágul a cukor és a kakaó
• Az édes íz érzékelése az ember számára egyfajta örömforrás, amely gyakran jutalomként szolgál. Nem csoda, hogy nagy mennyiségben adnak édes ízű anyagokat élelmiszerekhez, italokhoz.
• E héten újabb egyeztetést kísérel meg a répatermelő vállalkozásokkal az osztrák Agrana-konszern tulajdonában lévő Magyar Cukor (MC) Zrt. a petőházi cukorgyár tervezett bezárásáról – tudta meg a Világgazdaság.

Miután a természet a cukrot a növényekben már elôállította, a gyárnak csak meg kell tisztítania a kísérô anyagoktól, azaz elválasztani a növény testétôl, rosttól (lényerés), a kristályosodást megnehezítô nemcukoranyagoktól (létisztítás) és a víztôl (bepárlás és kristályosítás). Ez a három mûvelet a nyerscukorgyár feladata.

Lényerés

A gyárba érkezô cukorrépát a gyárudvaron lévô hosszú, árokszerû csatornákba, úsztatókba rakják. Víz szállítja be a répát a gyárépületbe, ahol a mosógép a földtôl, a kövektôl és a gaztól megtisztítja. Innen a répa a vágógépekbe jut, amelyek vékony csíkokká, szeletté aprítják.

Ha a cukortartalmú levet a növény testétôl pusztán sajtolással választanák el, sok cukor maradna a rostok között; ezért a cukrot kilúgzás által nyerik. A friss répaszelet a kilúgzó edényekben vízzel érintkezik és ezalatt a víz, illetôleg a cukortartalmú lé a növény sejtfalain keresztül egymással szemben átdiffundál, azaz helyet cserél; innen a lényerésnek ezt a módját diffúziónak nevezik, a kilúgzó edényeket pedig diffuzôrnek. A kilúgzás az ellenáram elve alapján történik úgy, hogy a friss víz a majdnem teljesen kilúgzott szelettel érintkezve cukorral részben telítôdik; azután fokozatosan édesebb szelettel találkozik. Végül egészen friss szeleten áramlik keresztül s azután a diffúziós telepet elhagyva, mint nyerslé jut a gyár többi részeibe. Kilúgozásnál a levet (s így közvetve a szeletet) 68–77 oC-ra melegítik; ezáltal a sejtfalak elhalnak és áteresztôvé válnak, tehát az oldatban lévô vegyületek átdiffundálhatnak rajta. A kilúgozás késôbbi szakaszában a melegítés a diffundálás sebességének növelését célozza.

Kilúgzásnál nemcsak cukor, hanem a nemcukoranyagok nagy része is átdiffundál, de nem teljesen, mert a nagyobb molekulájú vegyületek, különösen a fehérjék s egyéb kolloidok a cukornál lassabban diffundálnak. A kilúgzott szeletben marad még kevés cukor (0,2–0,5%), mert a kilúgzást a teljes cukortalanításig csak úgy lehetne folytatni, ha nagyon sok vizet használnánk a diffuzióhoz. Ennek elfôzése, besûrítése pedig annyi szénbe kerülne, hogy nem fizetôdnék ki.

De más ok is határt szab a kilúgzásnak és ez a nemcukorvegyületeknek a szeletben maradó része, amely a kilúgzás végén diffundál erôsebben s ezáltal a levet fölöslegesen szennyezi.

A kilúgzott szeletben tápértékkel bíró anyagok vannak, azért a víz enyhe kisajtolása után takarmánynak használják; minthogy azonban hosszabb ideig nem tartható el, az azonnal föl nem etetett mennyiséget savanyítással vagy szárítással konzerválják. A savanyításnál tejsavas erjedést indítanak meg, amely felemészti a cukrot és feltárja, emészthetôvé teszi a szelet rostanyagait. A tejsav a szeletet megvédi a romlástól, mert a rothadást okozó szervezetek elszaporodását meggátolja. Régebben tejsavas baktériumok beoltásával igyekeztek az erjedést a kívánt útra terelni; ma már rájöttek arra, hogy a jelen lévô baktériumflórából a legkedvezôbb hatású szervezetek kifejlôdése és elszaporodása néhány egyszerû és olcsó szer hozzáadása által is biztosítható. Szárításnál a nedves szeletet elôször erôs sajtolásnak vetik alá, ezáltal víztartalmának felét elveszti; a préselt szeletet azután közvetlen tüzeléssel, avagy a kazánoktól jövô füstgázok melegével megszárítják annyira, hogy csak 12% víz maradjon benne. Ennél jobban kiszárítani fölösleges, mert ilyen állapotban a szelet már nem nedvszívó és nincsen kitéve romlásnak. Szárításkor feltáródnak és könynyen emészthetôvé válnak a sejtfalak pektinanyagai. A kilúgzott és a szárított szelet átlagos összetételét lásd a táblázatban.